Tartozom egy vallomással: ha könyvet veszek ajándékba átadás előtt a legtöbbet elolvasom. J Persze finoman lapozom, nehogy megsérüljön a könyv.
Most, húsvét közeledtével bemerészkedtem a könyvesboltba. Ürügyem is volt, mert megjelent kedvenc iróm új könyve (ha elolvastam beszámolok róla). Természetesen azt kértem a nyuszitól, de nekem kellett beszerezni. J Ahogy nézegettem, lapozgattam, kezembe akadt Fejős Éva új könyve, a Dalma.
Elég kevés magazint olvasok el, de a Nők Lapjára előfizettem anyukámnak. Ha hazamegyünk már egy kupacba odakészitve várnak a régebbi számok. J Hogy jön ez ide? Mert Fejős Évával a Nők lapja hasábján találkoztam először, másodszor, sokadszor. Amikor megjelent első könyve már ismeretem a stilusát. A történetei nem ragadnak meg annyira, de az elbeszélés módja igen. Öröm olvasni, csak úgy siklik a történet. Mivel a barátnőm szereti a „nőcis könyveket” (semmi rossz szándék nincs a kifejezés mögött), ezért megvettem neki a Bankok Tranzit-ot. Persze kiváncsi voltam rá. Nekem egy kicsit álomszerü volt, ahogy a sok-sok szál egy nagyváros bárjában összefut. Nem leszek rajongó, de kellemesen szórakoztam a történeten.
A kis kitérő után térjünk vissza a könyvesboltba. Eszembe jutott a barátnőm (és hogy mennyire tetszett neki az előző két Fejős Éva, amit kapott), hát a kosaramba került Dalma is. Otthon be a szekrénybe, hogy várja a húsvétot, amikor átadhatom. Múlt héten azomban minden összejött: rengeteget kellett dolgozni, otthon járólapoztattunk, minden este takaritottunk utána, a gyerekeknél dolgozatirási láz volt: egy szó, mint száz este már nem volt kedvem filozofikus müvön elmélkedni. Eszembe jutott a szekrényben lapuló kislány, aki szeretne bemutatkozni. Ő Dalma, egy különleges kislány, aki talán nem is annyira különleges, csak mi, felnőttek nem fordulunk kellő figyelemmel feléjük.
Ahogy olvastam a történetet eszembe jutott, amit anyukám szokott mondani az unokáiról: „Annyira szerethetőek, csak a szülőknek nincs idejük észrevenni ezt, mert mindig sürgősebb dolguk van” . Azt hiszem igaza van.
Arra kérlek, kedves szülőtársam, hogy most, a húsvét előtti nagyhéten próbáld ki, hogy minden nap legalább egy órát testben ÉS lélekben a gyermekeiddel töltesz, nem csak a napi rutint követve, hanem teljes figyelemmel. Nekem beválik, még akkor is, ha nem lesz lesikálva minden nap a munkalap a konyhában és egy-egy ruha türelmesen várja, hogy kivasalják. Helyezzük a FONTOSAT a SÜRGŐS elé. J
Jó tojásfestést és húsvéti készülődést kivánok!