Tartozom egy vallomással: ha könyvet veszek ajándékba átadás előtt a legtöbbet elolvasom. J Persze finoman lapozom, nehogy megsérüljön a könyv.

Most, húsvét közeledtével bemerészkedtem a könyvesboltba. Ürügyem is volt, mert megjelent kedvenc iróm új könyve (ha elolvastam beszámolok róla). Természetesen azt kértem a nyuszitól, de nekem kellett beszerezni. J Ahogy nézegettem, lapozgattam, kezembe akadt Fejős Éva új könyve, a Dalma.

Elég kevés magazint olvasok el, de a Nők Lapjára előfizettem anyukámnak. Ha hazamegyünk már egy kupacba odakészitve várnak a régebbi számok. J Hogy jön ez ide? Mert Fejős Évával a Nők lapja hasábján találkoztam először, másodszor, sokadszor. Amikor megjelent első könyve már ismeretem a stilusát. A történetei nem ragadnak meg annyira, de az elbeszélés módja igen. Öröm olvasni, csak úgy siklik a történet.  Mivel a barátnőm szereti a „nőcis könyveket” (semmi rossz szándék nincs a kifejezés mögött), ezért megvettem neki a Bankok Tranzit-ot. Persze kiváncsi voltam rá. Nekem egy kicsit álomszerü volt, ahogy a sok-sok szál egy nagyváros bárjában összefut. Nem leszek rajongó, de kellemesen szórakoztam a történeten.

A kis kitérő után térjünk vissza a könyvesboltba. Eszembe jutott a barátnőm (és hogy mennyire tetszett neki az előző két Fejős Éva, amit kapott), hát a kosaramba került Dalma is. Otthon be a szekrénybe, hogy várja a húsvétot, amikor átadhatom. Múlt héten azomban minden összejött: rengeteget kellett dolgozni, otthon járólapoztattunk, minden este takaritottunk utána, a gyerekeknél dolgozatirási láz volt: egy szó, mint száz este már nem volt kedvem filozofikus müvön elmélkedni. Eszembe jutott a szekrényben lapuló kislány, aki szeretne bemutatkozni. Ő Dalma, egy különleges kislány, aki talán nem is annyira különleges, csak mi, felnőttek nem fordulunk kellő figyelemmel feléjük.

Ahogy olvastam a történetet eszembe jutott, amit anyukám szokott mondani az unokáiról: „Annyira szerethetőek, csak a szülőknek nincs idejük észrevenni ezt, mert mindig sürgősebb dolguk van” . Azt hiszem igaza van.

Arra kérlek, kedves szülőtársam, hogy most, a húsvét előtti nagyhéten próbáld ki, hogy minden nap legalább egy órát testben ÉS lélekben a gyermekeiddel töltesz, nem csak a napi rutint követve, hanem teljes figyelemmel. Nekem beválik, még akkor is, ha nem lesz lesikálva minden nap a munkalap a konyhában és egy-egy ruha türelmesen várja, hogy kivasalják. Helyezzük a FONTOSAT a SÜRGŐS elé. J

Jó tojásfestést és húsvéti készülődést kivánok!

 

Szerző: Csillus1110  2011.04.18. 15:57 Szólj hozzá!

Szép napot!

Te mi alapján döntöd el, hogy mit olvasol? A reklámokban szereplő fiatal irók könyvét? A felkapottakat (mindig vannak „sztárok” ebben a szakmában is)? A régi klasszikusokat, amik kimaradtak az iskolai tanulmányaid során? Vagy „csak”egy magazint?

Én igy is, úgy is. Nagyon szeretem az antikváriumokat és a könyvesboltokat. A könyvkatalógust, ami rendszeres időközönként érkezik mindig átapozom, de bevallom, van, amikor egy könyv sem ragadja meg a figyelmemet. Máskor meg 10-20 könyvet is találok, amit szivesen megvennék.

A Viskót nem azért olvastam el, mert az eladási toplistán szerepelt (akkor még nem is tudtam), hanem azért, mert hallottam róla egy rádióadásban és felkeltette az érdeklődésemet.

„Vigyázat, regény! Nem teológiai értekezés. ” – olvasható az ismeretőjén. Ennek tudatában álltam neki. Emlékszem, szombat reggel vettem a kezembe a könyvet. Még szerencse, hogy ebédet nem kellett főzni, mert volt előző napról maradék. A főhős, Meck  útja az enyém lett, együtt mentünk, hol könnyezve, hol megdöbbenve az úton. A rozoga viskóban együtt éltük át a csodát, a találkozást, a megtérést, a megbocsátást. Az utolsó betü elolvasása után nem tettem fel a polcra. Rengeteg kérdés, kétely maradt bennem. Mi is találkozhatnánk Istennel (ha nem vagy vallásos - a szeretettel, megbocsátással, kedvességgel, stb.)minden nap, minden percben, ha egy kicsit jobban odafigyelünk embertársainkra? A válaszom határozott IGEN. De vajon figyelünk-e egymásra annyira, hogy az EGO-nkat háttérbe szoritva ne csak a boltost, az utcaseprőt, a sarkon virágot áruló koldust és a munkatársukat lássuk, hanem az EMBERT. Egy mosoly, egy kedves szó elidegenedő világunkban csodákra képes. Próbáld ki egy napig, hogy aki szembe jön veled, arra rámosolyogsz. Legyen gyerek vagy felnőtt, gazdag vagy szegény, iskolázott vagy iskolázatlan. Figyeld meg a reakciókat!

A Viskó számomra egy lehetőség volt arra, hogy magamba nézzek, megkeressem azokat a pontokat az életemben, melyeken javithatok és javitanom kell ahhoz, hogy ne sodorjon el a nehézség, a fájdalom, a mindennapok rutanjai. Nem ez az egyetlen irodalmi mü, ami feltöltődéshez segit, de tény, hogy az utóbbi idő egyik legmeghatározóbb élményét kaptam tőle.

Neked volt/van ilyen könyv az életedben? Biztos vagyok benne, hogy igen. Ha van kedved itt megoszthatod.

 

Szerző: Csillus1110  2011.04.14. 10:28 Szólj hozzá! · 1 trackback

Hogy kicsoda Geronimo Stilton? Ha nem lenne gyerekem azt hiszem én sem tudnám.

Az első képem róla kb. 10 évvel ezelőtti, amikor a TV-ben láttam egy egeret sok könyv között, a mesék szünetében ő szórakoztatta a gyerekeket. Legalábbis igy emlékszem.

A nagyobbik gyermekem hivatalos volt egy szülinapi zsúrra, ahol 7 éves fiunak (elsős) kellett ajándékot vinni. A könyvesboltban tanácstalanul álltam a polc előtt. Nem voltak nagy elvárásaim, csak annyi, hogy legyen

-          tartalmas

-          nagy betükkel irt

-          sok képpel tarkitott

-          fiuknak szóló

A lányoknak valót ismertem, de fiúnak???? Egyáltalán fogalmam sem volt arról, hogy mit olvas egy fiú (Barbie sorozattal mégsem állíthattunk be). Mellettem megállt egy kissrác (ránézésre korra épp megfelelő) és határozottan nyúlt a polcra a következő felkiáltással:

- Anya, ezt a részt még nem olvastam!

Abban a pillanatban odaforditottam a fejem, ránéztem a sárga borítóra. Geronimo Stilton: Négy egér a vadnyugaton c. könyv volt a kezében. Hú, ezt a fickót (már amennyire egy egérre lehet ezt a szót használni) ismerem!!! Láttam a tévében! Felhivtam a családom, hogy ki ő pontosan és megvehetem-e a szomszédnak. Megtudtam, hogy egy magánnyomozóval van dolgom, aki kalandosabbnál kalandosabb eseteket derit fel, miközben ő is kalamajkába keveredik.  Megvettem, de ahogy beleolvastam nem voltam meggyőződve, hogy elég szinvonalas-e.

Persze ezzel még nincs vége a történetnek. A lányom (szintén az első osztály végét taposta) kölcsönkérte, elolvasta. Utána ahányszor az ágya melletti könyvre pillantottam (nincs este olvasás nélkül) mindig másik Geronimo történetet láttam. Persze egy idő után feltünt, hogy nagyon gyakran cserélődnek boritók, hát megkérdeztem:

-          Honnan szerzed be ilyen gyorsasággal ezeket a könyveket? (azt nem feltételeztem, hogy valamely osztálytárs SOHA nem felejti el elhozni a kövezkezőt)

-          Beiratkoztam a suli könyvtárába – hallottam a választ.

-          Magadtól?

-          Hát persze. Tudom, hogy drágák ezek a könyvek és képzeld, ott megvan a teljes sorozat! – mondta a lányom.

Vettem néhány mély lélegzetet (a városi könyvtárban aktiv tagok voltunk már akkor is, de csak közös olvasásra hoztunk könyveket, melyeket esténként együtt olvastunk olvasás-tanulás céljából). Feltettem néhány kérdést, miután belelapoztam a történetbe, meggyőződésképpen, hogy tényleg el is olvassa a betüket. Elolvasta! Büszke voltam. Na nem a magándetektivre, hanem a gyerekemre (és egy kicsit magunkra is).

Irodalmilag nem top kategóriás Geronimo Stilton,  én mégis megbarátkoztam vele, mert a sok kép, kevés, de velős szöveg arra sarkalta a gyermekeket , hogy olvasson. Vele együtt még 5 osztálytárs iratkozott be a sulikönyvtárba, ahonnan azóta is hozza a jobbnál jobb regényeket.  Ha hezitáltok, hogy mit olvasson a gyerek, ajánlom figyelmetekbe.

A Kis herceg c. könyv első oldalai jutnak eszembe. Hagyni kell, hogy a gyermekek a saját útjukat járják még akkor is, ha mi, felnőttek nem értjük vagy nem értünk vele teljesen egyet.

A viskó c. könyvvel folytatom........

 

Szerző: Csillus1110  2011.04.13. 12:24 Szólj hozzá!

Szeretettel köszönetelek!

Örülök, hogy itt vagy.

Néhány éve olvastam egy cikket, mely szerint az emberek elenyésző része (pontos számra nem emlékszem) olvas rendszeresen.( Mit jelent a rendszeres olvasás? Erre a kérdése egy későbbi alkalommal térek ki. ) Azóta tudatosan figyelem a környezetemet, felmérést végzek, és minden alkalommal a szívembe mar az érzés, hogy a cikk írójának mennyire igaza van. Nemcsak nem olvasnak, de vannak olyan ismerőseim, akik túl a 30-on büszkék rá, hogy még életükben egy könyvet sem (a kötelező olvasmányokat is beleértve) olvastak el. Az igényeiket kielégíti a ValóVilág és egyéb trutymók, amiket a televízio beleönt a fejükbe.

Mi könyvfaló család vagyunk, de bizony nehézségbe ütközöm, amikor igényes irodalmat szeretnék venni valamelyik szerettemnek. A boltok tele vannak színesebbnél színesebb áruval (felnőtt és gyermek közönség számára egyaránt), a gyönyörű külső mögött azonban legtöbbször nagy nihil van. Manapság pedig már a könyvesboltba sem nagyon járnak az emberek, mert az internetes kereskedők nagyobb akciót nyújtanak, mint ha bemegyünk a klasszikus áruházba és bele is tudunk nézni abba, amit megvásárolunk. Tehát még inkább a külső dönti el, hogy megvásárolunk-e egy irodalmi művet vagy sem.  Ott vannak persze a könyvtárak és antikváriumok is, amiket a magam részéről nagyon szeretek,  annyira, hogy külön bejegyzést szánok nekik. J

Szeretném megosztani Veletek, hogy a milyen irodalmat forgattunk a héten (valójában a férjem nem „forgat” semmit, mert e-könyv olvasót használ) és várom a Ti beszámolótokat is, ha találtok egy-egy érdekes regényt, verseskötetet, novellát, egyéb irodalmat.

Segítsük egymást megtalálni az értékes írásokat!

Ha egy idézet, vers keltette fel a figyelmeteket, vagy van kedvenc, amit hordoztok magatokkal biztatásként, segítségként, kérlek, osszátok meg a blog olvasóival.

Mai napra egy verset hoztam.


Reményik Sándor: Egy lélek állt

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."


Következő alkalommal Geronimo Stiltonnal és a vele való kapcsolatommal érkezem.

Addig is szép napot, jó olvasást! Várom a véleményeteket. J

 

Szerző: Csillus1110  2011.04.13. 09:53 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása