Szép napot!

Te mi alapján döntöd el, hogy mit olvasol? A reklámokban szereplő fiatal irók könyvét? A felkapottakat (mindig vannak „sztárok” ebben a szakmában is)? A régi klasszikusokat, amik kimaradtak az iskolai tanulmányaid során? Vagy „csak”egy magazint?

Én igy is, úgy is. Nagyon szeretem az antikváriumokat és a könyvesboltokat. A könyvkatalógust, ami rendszeres időközönként érkezik mindig átapozom, de bevallom, van, amikor egy könyv sem ragadja meg a figyelmemet. Máskor meg 10-20 könyvet is találok, amit szivesen megvennék.

A Viskót nem azért olvastam el, mert az eladási toplistán szerepelt (akkor még nem is tudtam), hanem azért, mert hallottam róla egy rádióadásban és felkeltette az érdeklődésemet.

„Vigyázat, regény! Nem teológiai értekezés. ” – olvasható az ismeretőjén. Ennek tudatában álltam neki. Emlékszem, szombat reggel vettem a kezembe a könyvet. Még szerencse, hogy ebédet nem kellett főzni, mert volt előző napról maradék. A főhős, Meck  útja az enyém lett, együtt mentünk, hol könnyezve, hol megdöbbenve az úton. A rozoga viskóban együtt éltük át a csodát, a találkozást, a megtérést, a megbocsátást. Az utolsó betü elolvasása után nem tettem fel a polcra. Rengeteg kérdés, kétely maradt bennem. Mi is találkozhatnánk Istennel (ha nem vagy vallásos - a szeretettel, megbocsátással, kedvességgel, stb.)minden nap, minden percben, ha egy kicsit jobban odafigyelünk embertársainkra? A válaszom határozott IGEN. De vajon figyelünk-e egymásra annyira, hogy az EGO-nkat háttérbe szoritva ne csak a boltost, az utcaseprőt, a sarkon virágot áruló koldust és a munkatársukat lássuk, hanem az EMBERT. Egy mosoly, egy kedves szó elidegenedő világunkban csodákra képes. Próbáld ki egy napig, hogy aki szembe jön veled, arra rámosolyogsz. Legyen gyerek vagy felnőtt, gazdag vagy szegény, iskolázott vagy iskolázatlan. Figyeld meg a reakciókat!

A Viskó számomra egy lehetőség volt arra, hogy magamba nézzek, megkeressem azokat a pontokat az életemben, melyeken javithatok és javitanom kell ahhoz, hogy ne sodorjon el a nehézség, a fájdalom, a mindennapok rutanjai. Nem ez az egyetlen irodalmi mü, ami feltöltődéshez segit, de tény, hogy az utóbbi idő egyik legmeghatározóbb élményét kaptam tőle.

Neked volt/van ilyen könyv az életedben? Biztos vagyok benne, hogy igen. Ha van kedved itt megoszthatod.

 

Szerző: Csillus1110  2011.04.14. 10:28 Szólj hozzá! · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://olvassunktobbet.blog.hu/api/trackback/id/tr72825176

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Horgas Béla - FOTÓ ALÁ-MELLÉ ÍRÁS 2011.04.16. 19:11:08

Mintha a plakát alatti kettőt isláttam volna már, anya és lánya lehet szintén,de másként kéregetnek, mint a fölöttük nevetők;a Nyugati p.u. előtt, a járdán ülnek, mellettük óriás nejlonszatyorban a holmijuk, előttük a zöld műanyag pohárka dilettáns pe...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.